A mosdókagyló felett gumikesztyűben egy 43-as fiú bakancs apró réseiből piszkálom egy régi fogkefémmel a kutyaszart. Cloroxot is használok és az arcom erősen fintorog úgy, hogy még homlokom is belegörcsöl annyira felhúzom az orromat a bűztől való félelmemben. Nem is értem mit csinálok?! Mi ez az arcomon? Képmutatás, vagy valamiféle elemi ösztön? Jó igen, egy Szuperanyu vagyok, aki hősiesen bevállalja gyermeke balesetes cipőjét, de semmi értelme görcsösen undorodni, hiszen igazából nem is érzek semmit!

Itt akkor álljunk is meg egy pillanatra!

Hogy mikor következett be, arra napra pontosan emlékszem. 45 napja. És egyik pillanatról a másikra. Az, hogy miért? Teljesen mindegy! Az orvostudomány szerint nem a divatos covid mellékhatása hiszen nem volt rá bizonyíték, sem komoly testi tünetek. Inkább egyfajta influenzáé. Nem volt orrfolyás nem volt pozitív teszt csak valami 3 napos hőemelkedés. Mégis. Egyik délután a fogrém nem volt mentolos illatú, a parfüm csak egy nedvesség volt a bőrömön, a tusfürdő pedig egy gélesebb állagú habzó izé. Majd elmúlik gondoltam…

És hogy milyen a világ szagok nélkül? Amikor reggelente felkelek álmosan alig magamhoz térve készülődöm, az arckrémet - aminek az illata apró mosolyra derített korábban-, most el is felejtem merre van. A parfümre nem emlékszem használtam-e már így olyan is van, hogy nem használok, vagy épp ellenkezőleg: kétszer befújva magam lehet, hogy megőrjítem a pacsuliszaggal aznap a körülöttem levőket. A lakás szellőztetése minden reggel rutin volt, főzés közben pedig evidens. Most a férjem hazajövet első dolga, hogy bejön a konyhába és mondja, hogy a töltöttkáposzta szaga már a lépcsőn oson a szomszédok felé, nincs-e kedvem hát kiszellőztetni? A hajfestés közben korábban többször kijöttem a fürdőből, mert öklendeztem a festékszagtól. Most észre sem veszem. A csirkemell szaga fel-fel kavart anno amikor kivettem a hűtőből, s volt, hogy emiatt ki is dobtam. Most simán megsütöm, hisz nem tudom csak a külső színéből, hogy jó-e még. A büdös szájú kollégám már a fülembe is súghat, engedem közel hajolni is és nem kell nagy levegőt vennem egy elhagyott évek óta üres lakások szemléjén.

Az ember olyankor amikor valami baja van olvasgat, próbálkozik és persze szagolni tanul.  (Google a barátom! :-) ) De az ecetszag csak egy fájdalmas villámcsapás az agyban, az illóolajok pedig olyan távolból érkeznek hozzám 2-3 másodperce mielőtt végleg tovaszállnak, mintha csak a szomszéd teregetne az erkélyén frissen és csak azt éreztem volna meg. Van, aki szerint az ammóniaszag megszünteti így titkon azt tervezem, hogy amikor senki sem látja belógok majd egy férfi wécére és nagyott szippantok majd az ottani gyógyító levegőből!

De mégis mi ez? Fogyatékosság? Vagy inkább képesség?

Hiszen nem véletlenül RÁM bízták ezt a feladatot is a lábbelivel! És különben is szakmák tucatjai nyíltak meg most előttem. Lehetek extrém takarító, kukás, dolgozhatok vágóhídon vagy sertéstelepen. Lehetnék boncmester vagy temetkezési vállalkozó. Csupa izgalmas kevesek által választott lehetőség, amiről eddig nem is álmodhattam volna!

A képesség szárnyakat ad no meg önbizalmat, de én mégis vágyom rá, hogy amikor betoppanok a lakásba megérezzem azt a savanykás állott lakásszagot, ami miatt egyből szellőztetnem kell!

Vágyom rá, hogy a budi takarítás közben a clroroxtól hányingerem legyen, vagy a kocsi klímáját el kelljen zárnom, mert már megint a szememet is csípő szagot áraszt!

Büdöset szeretnék érezni! Ez minden vágyam! De addig is használom a képességemet bárhol legyek is, hiszen azt hiszem, egy nem mindennapi tudás birtokába kerültem!