Gyermekeim jövőjét szem előtt tartva egy kósza ötlettől vezérelve vásároltuk meg annak idején a szomszéd lépcsőház egyik lakását. Akkoriban nem mentek a lakások a kutyának se kellett semmi és már 10-ik éve nyüglődtek az eladással szomszédjaink.  Megkérdeztük egy nap csak úgy kíváncsiságból az árát és láss csodát beindult a fantáziánk olyan alacsony volt. A lényeg hogy megvettük és hetekig jártunk át éjjelente felújítani festeni csiszolni, burkoltatni, amit csak lehetett tenni, hogy lakhatóvá alakítsuk 10 év magára hagyás után. Szegény szomszédok sokat morogtak is a portól a fúrás faragástól, de leginkább attól, ami azután következett: a lakásba élő mozgó emberek, egyszóval albérlők költöztek!

Évekig hallottam vissza, hogyha megnyitják a csapot akkor hallatszik, hogy csorog a víz, vagy ha az ajtó előtt beszélgetnek akkor aki épp a lépcsőházban van hallja, de persze ha hangosan beszélgetek netán az Anyu fegyelmezte a lányát, az is hallatszott. Hiába az élet ilyen, mozogtak jöttek mentek szerintem teljesen átlagos módon így szép lassan beleszoktak a lakók is, hogy ez az élet rendje, egy lakásban lakni is szoktak és az bizony apró zajokkal jár egy társasház födémszerkezetén keresztül.

A zajok mellett viszont évekig nem tudták megérteni illetve vendégeikkel szerelőikkel megértetni, hogy az anno lakatlan lakáshoz tartozó garázs is használva van egy ideje. Szinte minden nap munkába menet és minden nap hazajövet mindenhová be kellett csengetnem, találgatnom, na most ki állt a garázsom elé, miért nem tudok menni az  öt éves fiamért az óvodába, vagy az edzésére, illetve mit mondjak neki ki miatt késtem és kellett várnia rám utolsóként. Persze mindig az volt a válasz az oda parkolóktól, hogy elnézést, szólj máskor is nyugodtan, bocs hogy oda álltam, csak egy félóra volt. Viszont én nem értem miért normális az, hogy nekem végig kell csengetnem zavargatnom mindenkit egy házban ha haza vagy el akarok menni? Ti álltok a garázsom előtt? Nem. Nem tudod ki az? Talán ez vagy az. Köszi. Ti álltok ott? Nem. Nem tudod ki az? Csengess be amoda szerintem ők!

Ma már nem azt a garázst használom és az emlékek megszépültek és a kapun, a megállni tilos tábla is megkopott már, amikor újabb kaland ért egy szelektív hulladékgyűjtő nap után 24  órával…

Történt ugyanis hogy éves vízóra leolvasás volt és úgy alakult, hogy épp itthon voltam. Miután megmutattam az egyik lakásunk vízóráit a lakásban és a garázsban, huncut mosollyal hívtam át a vízórásokat, hogy tudok én még mutatni a másik lépcsőházban is olyat ami érdekelheti őket, mert ott is van egy kéglink amit meg kell nézniük. Ki ne lenne büszke ennyi vízórára! Vidáman átszökdécseltem és előre mentem egyenesen a lépcsőházba, ahonnan meg lehetett (volna) egy hátsó ajtón keresztül közelíteni a garázst, aminek a nagykapujához per pillanat nem volt kulcsom, mert bérbe adtuk és nem tartottam fontosnak másolni, és különben is a vízóra hátsó ajtó mellett volt közvetlen az így mindenképpen onnan akartam bemenni.

A látvány döbbenetes volt. (Egyébként ez az a pont amikor a horror filmekben bevágják azt a zenei traktust, amikor az áldozat szembe találkozik gyilkosával a zuhanyfüggöny mögött, az felemeli kést és többször lecsap.)

A lépcső alján egy kis előtérből nyílt a hátsó garázsajtó és a tárolónk ajtaja, de ami ott volt teljesen lesokkolt mindannyiunkat: egyik szomszédom ott tárolt néhány limet-lomot azt addig „csocsi”¹, (bár az sem annyira...) de hogy ebben a formátumban szenvedélyes szelektív gyűjtő az nem! Körülbelül 12 közepes zsák műanyag flakon, ki nem mosott tejes doboz, üres cicakonzerv hada mögött voltak az ajtóim, melynek kiszabadítása során a vízművesek elég érdekesen néztek össze mögöttem. (Nem semmi milyen lomos ez a csaj. Szóval dugdossa a büdös szemetét!?) Nem győztem hát szabadkozni, hogy amúgy ez nem az enyém nem én ástam el a bejáratokat, de ugyan ki gondolná, hogy más ezt simán megteszi az én ajtóm elé és ezt normálisnak gondolja, sőt tűrhetőnek? Ha vulgáris akarok lenni, akár le is guggolhatott volna és egyszerűen odacsinál, az is hasonlót váltott volna ki belőlem és nem kellett volna napokig dolgozni rajta.

Legszívesebben odatettem volna az Ő bejárati ajtaja elé az összest, de másképp forraltam bosszút:

Először is kedvesen kiírtam, hogy ej-haj nem volt szép és nem értem miért nem használta ki a szelektív gyűjtést (biztos el tetszett felejteni) ugyanis a ház elől elvitték el előző nap, másrészt kértem, hogy takarítsa el egy hét alatt vagy én fogom elrabolni azt!

Hát végül az enyém lett az egész cucc, (örökbe fogadtam, megtetszett na) mert egy hét múlva újra vissza lett pakolva így amikor elloptam, és egy hónap múlva magam raktam ki a szelektív közé megérkezett a sértődött válasz is, hogy miért raktam ki máshova szerette volna elvinni ezért gyűjtötte.

Nem értem az embereket de nem is kell, hiszen nem vagyunk egyformák, de azért emlékezetes hogy egyszer beásták az ajtóimat!

ui: Egyébként pár hete nem voltam át és kicsit izgulok mi vár rám. Lehet, hogy megint az éj leple alatt el kell lopnom a szemetét valakinek ahhoz, hogy bejussak a tárolóimba?

„csocsi”¹: rendben van